Tinédzserkorom óta van velem a fényképezőgép – kirándulások, családi, baráti események, majd később a saját gyerekeim mindennapjai kerültek a lencse elé. Egy idő után viszont úgy éreztem, ez céltalanná vált: csak gyűjtöttem az adatokat, a gyerekek pedig egyre kevésbé szerették, ha fotózom őket. Ekkor kezdett formálódni bennem a gondolat, hogy másképp szeretnék fényképezni – olyan minőségben és úgy, hogy abból másoknak is legyen öröme, értéke, amit érdemes megmutatni a világnak.
Innen jutottam el a portréfotózásig. Az érdekel igazán, ami egy pillanatban megmutat valamit az emberből – egy érzést, egy kifejezést, valami őszintét. Szeretek kültéren, természetes fényben dolgozni, mert ott oldottabbak a helyzetek, de szívesen viszem be a fotózást fedett térbe, stúdióba is, ha a történet vagy az adott ügyfél igénye úgy kívánja.
A portrék mellett a teremtett és épített világ szépsége is foglalkoztat: városok, épületek, hangulatok. De nyitott vagyok a természet csendesebb pillanataira is – egy magányos fa, egy táj részlete ugyanúgy megállásra késztet.
Az egyik kedvenc pillanatom, amikor egy kép nem marad meg egy fájlnak a több ezer másik között a merevlemezen, hanem nyomatként fizikai formát ölt – kézzelfogható, tartós dolog lesz belőle, ami akár otthonok, terek része lehet. És jó érzés, ha tudom, hogy ez valakinek tényleg értéket, örömet jelent.